Lam Cho mester
(1910 - )

Lam ChoLam Cho Lam Cho nagymester a Hung Gar Kuen élő legendája. Ő az utolsó generációjának nagymesterei közül. Lam Cho egész életét a Hung Kuen kutatásának és tökéletesítésének szentelte.

Lam Cho, más néven Lam Kwoon Kau 1910-ben született Ping Chow faluban, Guangdong tartomány, Futshan, Namhoi kerületében. Szülei korán meghaltak. A híres Hung Gar Kuen mester Lam Sai Wing, a legendás népi hős Wong Fei Hong tanítványa fogadta örökbe és nevelte fel. Lam Sai Wing mesternek nem lehetett saját gyermeke, így Lam Cho-t saját fiaként szerette és nevelte fel, saját nevét adta neki és rá hagyományozta Hung Gar Kuen tudását. Megtanította neki a tradicionális csontkovácsolás és gyógyítás tudományát is (dit da).

A Ching (Qing) uralom bukása után, a Köztársaság korai napjaiban Lam Sai Wing meghívást kapott Hongkongba, hogy telepedjen le és tanítsa ott művészetét. Lam Cho követte nagybátyját Hongkongba. A Brit koronagyarmat lett az otthonuk. Röviddel Hongkongba költözése után Lam Sai Wing megalapította a Déli Harcművészeti Kulturális Szövetséget (Nam Mou Taiyuk Wui), ahol Lam Cho, nagybátyjának segített a kungfu oktatásban és a későbbiekben átvette tőle az iskola vezetését.

Lam Cho életre szóló utazása a Kínai Harcművészetekben igen fiatal korában kezdődött. Hat éves volt még csak, mikor elkezdett Hung Gar Kuen kungfut tanulni szigorú, de gondos nagybátyja Lam Sai Wing irányítása alatt. A tehetséges fiatal Lam Cho nemcsak természetes atléta alkat volt, hanem intelligens és szorgalmas is. Természetes adottsága lelkiismeretes gyakorlással párosulva tette lehetővé, hogy gyorsan megtanulja és megértse a művészet lényegi pontjait. Híres nagybátyja vigyázó szemei felügyelete alatt a fiatal Lam Cho szorgalmasan gyakorolt mindent, amit mutattak neki. Nap mint nap gyakorolt mindaddig, amíg minden olyan mozdulatot tökéletesre nem csiszolt és mesteri szinten el nem sajátított, amit Lam Sai Wing tanított neki. Lam Cho kungfura született és eleve elrendeltetett, hogy nagymester váljon belőle. Lam Sai Wing mindent megtanított unokaöccsének, amit tudott, ide értve a tradicionális dit da orvoslást, számos titkos gyógy készítmény receptjével együtt, amelyeket csak a művészet soron következő örökösének szoktak átadni. Nem meglepő tehát, hogy Lam Cho legalább olyan híres dit da orvoslási tudományáról, mint Hung Gar ismereteiről. Az első kézből szerzett tudást felhasználva, sokéves dit da tapasztalatával Lam Cho egész élete során több ezer embert segített és gyógyított meg.

Lam Cho már tizenévesen nagy ismertségre tett szert, Dél-Kína és Hongkong harcművészeti köreiben. Mindössze 16 éves volt, amikor elkezdte oktatni a Hung Gar művészetét. Mindenki csodálta és fiatal kora ellenére "sifu"-nak szólították. Kezdetben, nagybátyja Déli Harcművészeti Kulturális Szövetség nevű iskolájában segítette oktatni a Hung Gar Kuen-t. Az iskola vezetését később átvette nagybátyjától, majd saját kungfu iskolát és dit da klinikát alapított Hong Kongban. Lam Cho, Lam Sai Wing első iskolájában már tanított és Lam Sai Wing második iskolájának vezetését is átvette, amelyet addig Dang Hinchoi vezetett. A második iskola átvétele után Lam Cho magymester megváltoztatta az iskola nevét "Lam Cho Gwok Sutt Say" azaz Lam Cho Harcművészeti Közösség-re. Lam Cho kiváló tanító volt és művészetét nyíltan oktatta bárkinek, aki tanulni akart. Rendkívül részletes, alapos volt az oktatásban és mindig megbizonyosodott róla, hogy tanítványai teljesen értik a művészet legnehezebb, bonyolultabb aspektusait is. Dél Kína minden részéről tanítványok tömegei érkeztek, hogy Lam Cho irányítása alatt tanulják a Hung Kuen-t. A nagymesternek rengeteg tanítványa volt és ismertté vált Hong Kong harcművészeti közösségben, majd a világ több országában is. Mesterük nyomdokán számos tanítványa nyitott saját iskolát Hong Kongban, Dél-Kínában és a világ számos kínai negyedében.

Lam Cho kora egyik legünnepeltebb mestere volt. Gyakran mutatta be képességeit és művészetének erejét a nyilvánosság előtt és így minden fontos eseményre meghívták. A 30-as években egy ilyen, a Brit hadseregnek szervezett eseményre is meghívták, hogy több száz külföldi és kínai néző előtt tartson kungfu bemutatót. A közönséget lenyűgözte a bemutató. A bemutató fotói és számos cikk jelent meg a londoni és hongkongi lapokban. A Hung Gar Kuen művészete nemzetközi hírnévre tett szert.

1941 december 8.-án, a II. Világháború idején, Hongkong is háborús övezet lett. A Japán hadsereg megszállta Hongkongot. Ez volt Hongkong legsötétebb korszaka, egy majdnem négy évig tartó viszontagságos és nélkülözéssel teli időszak kezdete. A nagymester mindent megtett, amit tudott, hogy enyhítsen az emberek szenvedésén. Az emberek felnéztek rá és a közösség hallgatólagos vezetőjeként ismerték el. A Japán hadsereg kegyetlen bánásmódja rövidesen civil zavargások kitöréséhez vezetett Hongkong utcáin. Lam Cho ekkor, mint az emberek vezetője jelent meg, megpróbálta lenyugtatni a kedélyeket. A japánok tisztában voltak Lam Cho státuszával, és az emberekre gyakorolt befolyásával, ezért maguk mellett akarták tudni. Kényszerítették, hogy a japánoknak dolgozzon és számos kiváltságot ajánlottak cserébe neki. Lam Cho visszautasított minden Japán ajánlatot, minek eredményeképpen iskoláját felgyújtották. Körözött személlyé vált, nem volt más választása, mint hogy Kínába menekült. Végül szülőfalujában, Ping Chow-ban állapodott meg. Itt titokban tanította tovább a Hung Gar Kuen kungfut a háború végéig. A Japán invázió elmúltával a nagymester visszatért Hongkongba. Tetteire, a szükségben lévők megsegítésére, mind a mai napig emlékeznek.

Hongkongba visszatérve újra megnyitotta iskoláját és dit da klinikáját. A Testnevelési Kulturális Szövetség elnöke és a Papír és Csomagolási Szövetség Egyesülés harcművészeti tanácsadója lett. Dit da gyógyászatot végzett az Éttermi Dolgozók Szakszervezetében. A nagymester folytatta művészetének nyilvános oktatását és kiváló dit da ismeretivel a betegek gyógyítását. A gazdagok gyógyításáért sosem kért többet, a szegényektől csak keveset, vagy sokszor semmit.

Lam Cho nagymester a Hung Gar Kuen élő gyöngyszeme, aki egész életét a Hung Gar művészetének szentelte. Több, mint hetven éven át tanított. Az erkölcsös, mély morális értékekkel megáldott nagymester több ismeretet és tapasztalatot szerzett a Hung Gar Kuen harcművészetben, mint amiről bármelyikünk is csak álmodhat. A nagymester sokat adott a Hung Kuen művészetéhez. Majdnem évszázados gyakorlati tapasztalatának köszönhetően a Hung Kuen stílus gazdagodott és több irányban is továbbfejlődött. Széleskörű tudását és óriási tapasztalatát felhasználva számos fegyveres és két emberes páros fegyveres formagyakorlatot adott a a stílushoz. Ezek után létrehozta a híres Tigris-Daru páros formagyakorlatot (Fu Hok Seung Ying Deui Chaak). Ezen túlmenően Lam Cho nagymester az északi stílusok elveivel és technikáival gazdagította a stílust. Az erőt és stabilitást a gyorsasággal és mozgékonysággal ötvözte.

Lam Cho & Csaba Lu 2007Ma, a 102 éves Lam Cho még mindig életerős. Ilyen előrehaladott korban is minden reggel gyakorolja a kungfut, működteti dit da klinikáját és néha még tanítja is Hung Gar-t néhány edzésen Mong Kok-i híres iskolájában. Kivételes ember, hihetetlen életúttal és elért eredményekkel. Mindazok ellenére, amit életében elért, a nagymester rendkívül szerény, földön járó ember. Minden évben a Hung Gar Kuen gyakorlók a világ minden sarkából Hongkongba utaznak, hogy kifejezzék tiszteletüket Lam Cho nagymesternek és gyakorolhassanak legendás kungfu iskolájában.

Lam Cho nagymester hivatalosan már nem fogad tanítványokat, több mint 20 éve visszavonult a kungfu oktatásától. Hatalmas örökségét fiaira, Lam Chun Fai-ra és Lam Chun Sing-re hagyományozta. Mint apjuk, mindkét fiú Lam Chun Fai és Lam Chun Sing is Hung Gar mesterek lettek. A nagymester gyermekei gyerekkoruktól fogva gyakorolták a családi művészetet. A nagymester első szülött fia Lam Chun Fai saját kungfu iskoláját és dit da klinikáját vezeti Hongkong North Point részén. Lam Chun Sing mester - a nagymester legfiatalabb fia - apja legendás Mong Kok-beli iskoláját vezeti, és itt oktatja a kungfut.

Member of The Traditional Martial Arts Research Association of Hong Kong
Copyright © by Dél-Kína Kulturális Egyesület 2007-2012.