A dob

Már a legkorábbi időkben, a Tavasz és Ősz korszakban (i.e. 770-476) használtak dobokat Kínában. A doboknak isteni hatalmat tulajdonítottak, így a szertartások és rituálék legfőbb eszközévé vált. A legkorábbi déli hagyományokban előszeretettel készítették bronzból a dobot. Ez a hagyomány vélhetően Vietnamból (Dong Son dobkultúra i.e. 1000) származott. Vietnamból terjedt tovább Indonéziába is, ahol mind a mai napig őriznek a templomokban meteorvasból készült dobokat.

Dél-Kínában a Zhuang és Yi nemzetiség által lakott területeken, így főként Yunnanban és Guangxi tartományokban találkozhatunk mind a mai napig bronzdobokkal. A bronzdob uralkodói szimbólumként mindig a törzsfők és a vezetők tulajdonába tartozott, hatalmukat szimbolizálta. A termékenységgel, az „új kezdettel” is összefüggésbe került és sok helyen rizs tárolására, sőt konyhai eszközként is használták. Az újévi ünneplés során pedig a bő termésért és jólétért fohászkodva doboltak. A dob szakrális jelentőségét példázzák az i.e. V-VII. századból származó, úgynevezett kő dobok (shigu), melyek a kínai írásbeliség legkorábbi emlékei.

Harci dob

A dob kulcsfontosságú szerepet töltött be a harcok során is. A csapattestek mozgását az egyes dobritmusok jelezték. Innen ered a harcművészeti alkalmazása, amit „harci dobnak” (zhangu) hívunk. A Han-korban (i.e. 206- i.sz. 220) délről terjedt el a harci dob északra, ahol a Liu Bei tábornoka, a changshani Zhao Yun (?-229), az Öt Tigrisgenerális egyike, jó néhány győztes csatát vívott a dobjai segítségével. A dobokat lóhátra erősítve is használták, de léteztek hatalmas állványokra erősített változatai (taigu) és kisebb derékra kötött típusai is.

Déli kungfu iskolák dobritmusai

Dél-Kínában általános hagyomány, hogy az egyes harcművészeti iskoláknak saját dobjaik vannak. A dob itt is a hatalom, a harci erő szimbóluma, az Iskola lelke. A dobolásnak kötött és szabályozott hagyomány van. Az ütéseknek és ritmusoknak mind meg van a maguk konkrét jelentése.

Az alapvető ritmusok: a három csillag dobolás (sanxing gu – sam sing), az öt csillag dobolás (wuxing gu – ng sing) és a hét csillag dobolás (qixing gu – chut sing). A dél-kínai harcművész hagyományban a hét csillag dobolás a hazafias érzelmű, a Ming dinasztiához hű harcosoknak egyértelmű hívásul szolgált, így a Qing-korban (1368-1644) felkelésre buzdító jelentőséggel bírt (fanqing fuming).

Az oroszlántánc hagyományában a három csillag dobolás a napot, holdat és a csillagokat jelenti. Ezen felül a három nemzeti hőst: Guan Yüt, Liu Beit és Zhang Feit. Az ő vérszerződésük kovácsolta testvériesség volt a kínai hazafiak jelképe. Az oroszlán lassan lépdel a három csillag dobolás alatt, kutatja, vizsgálja a környezetét.

Az öt csillag dobolás, a kínai hagyomány öt elemét jelenti: fa (mu), tűz (huo), föld (tu), fém (jin) , víz (shui). Ez az ötös szám szintén utal egy hazafias szimbólumra: a szilvavirágra. Az oroszlán ha meghallja, akkor magasan és mélyen lépdel, gyorsan mozog, örül. Az öt csillag dobolás hangjára halad át a különféle cölöpökön és akadályokon, amit szilvavirág cölöpnek (meihua zhuang) neveznek.

A hét csillag dobolás a Nagygöncöl csillagait jelenti. Ez lett az egyik legfőbb hazafias szimbóluma a dél-kínai titkos társaságoknak. A Ming dinasztia visszaállításának és a Qing dinasztia megdöntésének a szimbóluma (fanqing fuming). Ez, az Észak urának (beidi) is a dobritmusa. Az „egy ujjas híd” (danzhi qiao) kéztartás is a Nagygöncöl csillagképet formázza és a dobhanggal együtt a „gyülekezzen mindenki, hogy egységben cselekedve megdöntsük a Qing dinasztia uralmát” jelentéstartalommal bír.

Külön hagyománya van a harcművészeti formagyakorlatok alatti dobolásnak is, ahol az üdvözlés, lassú és gyors mozdulatok, az erőkifejtéssel járó mozdulatok, mind más-más dobritmust kapnak. A gyakorló ilyenkor egyé válik az Iskola erejét képviselő dob hangjával és megsokszorozott energiával végzi az egyes állatok mozgását imitáló formákat. Iskolánk dobja hagyományos módon, Dél-Kínában készült. Oldalán arany vésettel megjelenítve Iskolánk nevét, mely híven tükrözi a harcművészetekről vallott elképzeléseinket!

Dél-Kína Kulturális Egyesület
2012 Budapest, Csaba Lu